A film – akár párhuzamként a rendező életével - egy olyan közéleti személyiségről szól, aki egy gazdagok által kedvelt üdülőhelyen, virtuális házi őrizetben várja, szembe kell-e néznie az igazságszolgáltatással. Nem tudjuk, a film készítésekor Polanski gondolt-e arra, ez a vezérmotívum mennyire személyesnek fog tűnni, bár ő maga nem olyan kiközösített figura, mint hőse. Mindenesetre semmi sem akadályozta meg abban, hogy elkészítse ezt a feszesen izgalmas politikai thrillert, amely nem nélkülözi a szatirikus elemeket sem. A film sötét árnyalataival és feszültségével szinte hitchcocki hangulatot teremt, amely két órán át nem engedi el a nézőt, sőt még azután sem nagyon.

A két főszereplőt, Ewan McGregor-t és Pierce Brosnant nagyszeűen mozgatja Polanski, kihozva belőlük a maximumot. Ewan McGregor, a címszereplő, tipikus lecsúszott, magányos figura az alkoholizmus határán. Abból él, hogy leharcolt „celebek” életrajzait írja meg szellemíróként, vagy ahogy azt nálunk inkább mondani szokás, négerként. A mai könyvpiacon ezek a könyvek népszerűek, így nem megy rosszul a sora, de az az ajánlat, amit Adam Lang, a volt angol miniszterelnök visszaemlékezéseinek megírására kap, szinte sokkolja. A volt miniszterelnök erős egyéniségű feleségével, Ruth-szal (Olivia Williams) amerikai kiadója fantasztikus tengerparti házában tartózkodik. A szellemíró érkezésekor értesül arról, hogy elődje a tengerbe fulladt. Vajon baleset volt vagy megtudott valamit, amit nem lett volna szabad? Ráadásul a volt miniszterelnököt háborús bűnökkel vádolják, így várhatóan nem hagyhatja el az USÁ-t, hiszen csak ez az emberi jogok bajnoka ország (meg néhány kisebb diktatúra) nem ismeri el a Hágai Nemzetközi Törvényszéket.

A bájgúnár szépfiú (mennyire illik ez a szerep Brosnan-hoz!) miniszterelnök és az őt megtagadó volt külügyminiszter Rycart figurája nem véletlenül mutat hasonlóságot Tony Blair-hez és Robin Cook-hoz, hiszen regnálásuk alatt Nagy-Britannia szinte ugyanígy kiszolgálta az USA politikai megrendeléseit és Blair sem kíván ebben az ügyben az igazságszolgáltatással szembenézni.

A film érdekes figurája még a Lang titkárnőjét és talán szeretőjét – egyébként nagyszerűen - játszó, a Szex és New York nagytermészetű Samanthá-jaként ismertté vált Kim Cattrall, akit a sok szinkronos film után egészen furcsa saját hangján megszólalni hallani.

A sötét színekben játszó filmről nem lehet eldönteni, mennyiben pozitív vagy fatalista annak végkicsengése, amit most persze nem fogok „lelőni”. Egy biztos, az – az egyébként kifejezetten vicces – jelenet, amelyben a kertész hiábavaló harcot vív a talicskájába összesöpört levelekkel a szélben, erős visszhangot kap a film végén a londoni utcán szanaszét repülő kéziratlapokban, ami a filmplakáton is látható.

A szellemírót talán a kritikusok nem tartják majd Polanski filmtörténeti szempontból legmaradandóbb filmjének, de még a hivatásos fanyalgók sem tudtak mást mondani róla, mint hogy ez egy jó film. Polanski tud valamit. És azt csinálja, amit tud: filmet.

paddington