Selmeczi Tibor így kezdte a könyvbemutatót: "1946-ban két Darvas Szilárd volt Magyarországon. A fiatalabbik, az addigra már ismert és népszerű művész iránti tiszteletből megváltoztatta a nevét Darvas Ivánra. Ő is szép karriert futott aztán be, de ez a könyvbemutató az igazi Darvas Szilárdról szól." Arról a humoristáról, aki a kötetben is olvasható Önéletrajz című írása szerint csak véletlenül és nyaralni került a Föld nevű bolygóra, és legközelebb valami normálisabbat választ. Arról a humoristáról, aki csak azért nem írta meg a S.Ö.R.-t (Shakespeare Összes Rövidítve), mert nem volt rá elég ideje (ld. Shakespeare a mellényzsebben), de megírta a korabeli demokrácia Ótestamentumát és korszerű Jancsi és Juliskáját.

A szintén legendás Kellér Dezsővel és kissé későbbi pályatársukkal, Komlós Jánossal együtt olyan, mára már kihalt műfajt képviseltek, ami nélkül nem létezett pesti kabaré. Elődeik, az ős-konferansziék, Nagy Endre és Békeffy László nyomdokaiban járva ők voltak a sötét ötvenes évek udvari bolondjai, akik elmondták a véleményüket, de patikamérlegen kellett mérniük a kritika mértékét annak érdekében, hogy ne jelenjen meg náluk a lefüggönyzött ÁVH-s autó és invitálja őket néhány nap, hét vagy hónap vendégségbe. Ezt idézi meg a kötetet záró Sanzon című vers. Darvas Legnagyobb tudománya abban állt, hogy írásain ma is remekül lehet nevetni. A kötetet az Akadémiai Kiadó adta ki, ami már önmagában is rangot jelent. A kötet megvásárolható itt.

Darvas Szilárd eredetileg nyomdásznak tanult. Már fiatalon jelentek meg versei a Szép Szóban, a Korunkban és a Magyar Csillagban. 1942-től katona, 1943-ban egy verséért hadbíróság elé állítják, 1944-ben katonaszökevény.

A háború után kezdett el újságírással foglalkozni. 1945-től publikált a Szabadságban és 1947-től a Ludas Matyi (hetilap)-ban is. Ez utóbbiban munkatárs és felelős szerkesztő (1947-1948) is volt. Írásai megjelentek a Világosságban, az Igaz Szóban később az Esti Hírlapban is.

A vezetői, főnöki szerep alkatától idegen volt. Az ötvenes évek elejétől szabadúszó. Nagyon gyorsan és nagyon sokat dolgozott, terjedelmes életművének jelentős része másfél évtized produktuma. Vezetett kabarészínházat (Szabad Száj, Lúdas Matyi). Több száz humoreszk mellett írt forgatókönyvet, színdarabot, bábjátékot[4], kabaré jelenetet, sanzont, táncdalt és nem utolsó sorban konferanszokat. Ez utóbbi tevékenységével lett az ország egyik legnépszerűbb művésze. fellépett a Vidám Színpadon, a Kamara Varietében és a Budapest Varietében is. Állandó szereplője volt a rádiónak. Gádor Béla, Kellér Dezső és Vajkó[5] mellett a szombat esti (Jót nevettünk, Tarka barka) és a szilveszteri kabarék állandó konferansziéja volt. Kellér és Gádor fanyar humora mellett, ő harsányságával is kitűnt. Gádor Bélával találták ki, de ő vitte sikerre a slágermagyarázatot. Napjainkban ez, egyik legtöbbet idézett száma.

Az induló televízió "bölcsőjénél" még ott lehetett. Közreműködője volt az 1960-as szilveszteri műsornak; 1961-ben Mindenki gyanús címmel kabaré összeállítást készített. Halála után, 1963-ban tűzték műsorra a Történelmi kabarét. Dalszerzői munkáságára 1972-ben a Sanzonról-sanzonra című műsorral emlékeztek.

Fiatalon, ötvenegy éves korában halt meg. Igazolva ezzel szállóigévé lett állítását: "Feltaláltam a rövid élet titkát."

Az életrajz forrása a Wikipédia.