Az ovisokkal mindig történik valami. Különösen, ha felfedezik, hogy van az ovi udvarán egy varázslatos kisvonat, amelyik elrepíti őket, ahová csak akarják. Óvodás hőseink, Nyuszika, a szürke nyúl, Cin-cin, a kisegér, Brekusz, a sárga hasú zöld béka, Leó, a nagyhangú kisoroszlán és Csíkoska, a tigris a kisvonaton utazva rengeteg kalandot élnek át. Például ellátogatnak a szüretre és a malomba, piknikeznek, horgászversenyen vesznek részt, megtudják, hogyan működik a posta, segítenek Holle anyónak a dunyhák felrázásában, és még a Játékrend lovagjaivá is ütik őket.
A szerző eredetileg saját gyermekének mesélte ezeket az esti meséket, de barátai unszolására könyv formájában is megírta azokat a kiadó véleménye szerint sok kisgyermek örömére.
A könyvet Ternovszky Béla aranyos figurái teszik még vonzóbbá, érdekesebbé.
Ízelítőül álljon itt egy mese a huszonháromból:
A kiabálós kisoroszlán
Télen sokszor csak egy fél órára mentek ki a szabadba. Nem volt idő arra, hogy utazgassanak, csak egy kis hógolyózásra és hempergőzésre. A varázslatos kisvonat vastag hótakaró alatt pihent. Amikor volt elég hó, nem kellett letisztogatni sem, nem kellett Holle anyóhoz menni. Ilyenkor a három jó barát legtöbbször Csíkoskával, a kistigrissel játszott. Amióta sokat voltak a szobában, nagyon összebarátkoztak vele. Türelmes volt és nagyon ügyes. A legnehezebb Lego figurákat is össze tudta rakni. Nyuszika, Cin-cin és Brekusz éppen most mesélték el neki nagy titkukat a kisvonatról, és megígérték, legközelebb őt is magukkal viszik Holle anyóhoz. Elkél ott még egy ügyes ugráló. Azt pedig már régen tudták, hogy Csíkoska, mint minden tigris, nagyon szeret ugrándozni.
Egy hideg télvégi napon új ovistárs érkezett az óvodába, egy kisoroszlán. Bement a csoportszobába, és ismerkedni próbált a gyerekekkel. De akihez csak odament, mind ijedten szaladt el előle, mert a kisoroszlán olyan hangosan kiabált, hogy megijedt tőle egytől egyig mindenki.
Nyuszika, Cin-cin, Brekusz béka és Csíkoska elmélyülten játszottak egy sarokban, éppen várat építettek. Egyszer csak Nyuszika arra lett figyelmes, hogy a kisoroszlán magányosan üldögél a sarokban. Azt mondta a többieknek:
- Nézzetek oda, ott ül az új ovis társunk a sarokban, milyen szomorú! Lehet, hogy sír is.
- Bizony – mondták a többiek. Tanakodni kezdtek, próbáltak rájönni mi lehet a nagy bánat oka.
Végül Csíkoska, aki szegről-végről rokona volt a kisoroszlánnak, összeszedte minden bátorságát, odament hozzá és megszólította:
- Miért sírsz?
- Mert velem senki nem akar játszani. Akárkihez mentem oda, mindenki elszaladt előlem – mondta hüppögve a kisoroszlán.
Addigra már a sok sírástól majdnem teljesen elment a hangja, és nem tudott kiabálni. Csíkoska azt mondta neki:
- Bizony, én is megijedtem, amikor bejöttél reggel, és kiabálni kezdtél velem. Nem szereti egyikünk sem a kiabálást. De ha megígéred, hogy nem fogsz többet ordítani, hanem olyan hangon beszélsz, mint most, bemutatlak a barátaimnak. Persze sírni meg hüppögni sem kell! Biztosan szívesen játszanának ők is veled.
- Gondolod, hogy nem fognak elszaladni előlem? Nem vagyok olyan félelmetes?
- Dehogy is – válaszolta kuncogva Csíkoska. – Semmivel sem vagy félelmetesebb nálam, csak a kiabálásodtól ijedt meg minden barátom.
Miután a kisoroszlán megígérte, hogy odafigyel a hangerejére, Csíkoska bemutatta a barátainak.
- Engem Leónak hívnak, és szeretnék a barátotok lenni – mondta félénken a kisoroszlán.
- Szívesen játszom veled – dadogta kicsit félve Cin-cin -, de csak, ha megígéred, hogy nem ordibálsz. Nem szeretem az ordító állatokat, azok olyan félelmetesek!
Leó, a kisoroszlán megígérte, hogy többet nem fog ordítani, a négy jóbarát pedig befogadta őt ötödiknek. Még a varázslatos kisvonat titkát is elárulták neki. Megígérték, hogy ha elmúlik a nagy hideg, és újra lehet az udvaron játszani, Leót is elviszik magukkal új kalandokra a kisvonattal.
Tudja, hogy mi az az íróka? És hogy honnan jön a hó? Ha nincsenek kész válaszok óvodás vagy kisiskolás gyermeke számára, ez a mesekönyv a tökéletes választás. Akik már ismerik, mind megszerették.
